A napokban találtam a mediáció egy sajátos definícióját a Budapesti Ügyvédi Kamara weboldalán. Ebben a cikkben szeretném kifejteni mi a baj vele...
Azt írják:
A mediáció – mely manapság szervesen beépül az európai joggyakorlatba – a kompromisszumokra törekszik, célja a mindkét fél számára legkisebb “veszteséggel” járó közös megoldás megtalálása.
A kompromisszum és a megegyezés két olyan fogalom, amelyek gyakran felmerülnek a konfliktuskezelésben, tárgyalásokban és a mindennapi életben. Bár sokan használják ezeket a kifejezéseket szinonimaként, valójában jelentős különbségek vannak közöttük. De mi is ez a különbség pontosan?
A kompromisszum a felek közötti egyensúlyt jelenti, ahol mindkét fél hajlandó engedni az álláspontjából, hogy közös megoldást találjanak. Ezzel szemben a megegyezés olyan megoldás, amelyben mindkét fél teljes mértékben egyetért, és nem érzi úgy, hogy feláldozott volna valamit.
Ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk, nézzük meg a kompromisszum és a megegyezés közötti különbséget az előnyök és hátrányok vonatkozásában.
Kezdjük a kompromisszummal:
Előnyök:
- Konfliktuskezelés: A kompromisszum segíthet a konfliktusok gyors és hatékony megoldásában, különösen olyan helyzetekben, ahol a feleknek sürgősen döntést kell hozniuk.
- Közös megoldás: A kompromisszum lehetővé teszi, hogy mindkét fél hozzájáruljon a végső döntéshez, ami elősegítheti a kölcsönös felelősség érzését.
- Középút: A kompromisszum gyakran a középút, amely lehetővé teszi a felek számára, hogy elérjenek egy olyan megoldást, amellyel mindkét fél tud élni, még ha nem is tökéletes.
Hátrányok:
Elégedetlenség: Mivel a kompromisszum gyakran azt jelenti, hogy mindkét félnek engednie kell az álláspontjából, ez elégedetlenséget okozhat, ha a felek úgy érzik, hogy túl sokat adtak fel.
Rövid távú megoldás: A kompromisszumok gyakran rövid távú megoldások, és nem oldják meg a mélyebb problémákat, ami később újabb konfliktusokhoz vezethet.
Erőviszonyok: Ha a felek közötti erőviszonyok egyenlőtlenek, a kompromisszum gyakran a dominánsabb fél javára billen.
Mi a helyzet a megegyezéssel?
Előnyök:
Teljes egyetértés: A megegyezés azt jelenti, hogy mindkét fél teljes mértékben egyetért a döntéssel, ami nagyobb elégedettséget és elkötelezettséget eredményezhet.
Hosszú távú megoldás: Mivel a megegyezés gyakran mélyebb megértést és együttműködést igényel, ez hosszú távú megoldást jelenthet a problémákra.
Közös értékek és célok: A megegyezés gyakran közös értékeken és célokon alapul, ami erősítheti a kapcsolatokat és a csapatmunkát.
Hátrányok:
Időigényes: A megegyezés elérése gyakran időigényes, mivel mélyebb megértést és együttműködést igényel.
Bonyolult problémák: Néhány probléma esetén nehéz lehet megegyezést elérni, különösen, ha a felek nagyon eltérő nézeteket képviselnek vagy ha a probléma összetett. Ebből fakad a...
Kudarc lehetősége: Ha a felek nem tudnak megegyezni, ez frusztrációt és konfliktust okozhat, ami ronthatja a kapcsolatokat.
Ha a kedves olvasónak nem ment még el a kedve a kompromisszumoktól, rátérek a definíció másik felére, ami a "legkisebb veszteséggel járó közös megoldás"-t, fogalmazza meg célként.
Legkisebb veszteség vs. teljes megelégedés
Azt gondolom, egyetlen rendszerszemléletű, megoldásközpontú mediátor sem gondolhat úgy a közvetítői eljárásra, mint egy eszköz, ami a arra hivatott, hogy a veszteségeket minimalizálja. Ez a gondolkodás alapjaiban téves. Ahhoz, hogy megértsük miért, be kell hoznom egy új fogalmat. Ez a fogalom nem más, mint a forrásbővítés.
A mediációs eljárásban a "forrásbővítés" általában azt jelenti, hogy a felek új lehetőségeket, megoldásokat vagy stratégiákat vizsgálnak meg a konfliktus megoldása érdekében. A forrásbővítés a mediációs eljárásban gyakran magában foglalja az új "források" vagy "értékek" bevonását a megbeszélésbe, amelyek eredetileg nem voltak a konfliktus vagy a tárgyalás részei. Ez magában foglalhatja például új kompenzációs formák, szolgáltatások, javaslatok vagy lehetőségek felajánlását.
Például, ha két fél vitatkozik egy ingatlan eladásának áráról, a forrásbővítés magában foglalhatja, hogy az eladó felajánlja, hogy magára vállalja a javítások költségeit, vagy hogy bizonyos bútorokat benne hagy az ingatlanban, hogy vonzóbbá tegye az ajánlatot a vevő számára.
Ez a fajta forrásbővítés segíthet abban, hogy a felek túllépjenek a korábbi nézeteltéréseken, és új, konstruktív megoldásokat találjanak. Azonban fontos, hogy ezeket az új "forrásokat" vagy "értékeket" tisztességesen és átláthatóan kezeljék, és hogy mindkét fél egyetértsen a felajánlásban.
Ha nincs idő vagy igény egy mindkét fél számára teljes megelégedést hozó egyezség kidolgozására, a forrásbővítés segíthet meghozni a "fair" kompromisszumot, vagy segíthet létrehozni extra ajánlatokat amelyek a kényszerű kompromisszumot "megédesíthetik".
Természetes, hogy a megegyezés elérése gyakran több időt és erőfeszítést igényel, viszont ez magában foglalhatja a külső források szélesebb körű bevonását is, melynek eredményeképpen már egyáltalán nem a veszteségek minimalizálásáról, hanem mindkét fél teljes megelégedéséről beszélhetünk...