Az iskolában azt tanítják, versenyezni jó! Arra történő hivatkozással, hogy a kompetitív nevelési környezet elősegíti az eredmények javulását, hiszen a versenyeztetés ráveszi a tanulókat, hogy maximalizálják a teljesítményüket és jobban teljesítsenek az osztálytársaiknál.
Megemlítik ugyan, hogy a túlzott verseny csökkentheti a diákok hajlandóságát az együttműködésre és a segítségnyújtásra, és a versenykészség erősítése növeli az egyenlőtlenségeket a diákok között, de ezek csupán mellékhatások, amelyekről maximum a szülői fogadóórákon esik pár kétségbeesett szó.
Az oktatási rendszerünk a nyerteseket díjazza, akkor is, ha a túlzott verseny esetenként olyan nyomást gyakorolhat a diákokra, hogy az eredmények elérése érdekében etikátlan módszerekhez folyamodhatnak, például csaláshoz vagy más diákok hátrányos megkülönböztetéséhez.
Az oktatási rendszerből a munka világába kerülve, a munkavállalók szintén ennek az elvnek a mentén tudják karrierjüket beindítani. Azt mondják, a gazdasági életben a verseny természetes jelenség, amely elősegíti az innovációt és a növekedést.
Miért van ennyi konfliktus?
Évről évre szélesebbre tárják a karjukat tanácstalanságukban azok, akik azt vizsgálják, miért van ennyi vita, konfliktus a világban, miért nő a perek száma, miért nehezedik egyre nagyobb nyomás a hatóságok és a bírságok munkatársaira?
Nem értikk, miért nem képesek a felek tárgyalással megoldani a nézeteltéréseiket? A vezetők miért nem képesek feloldani a beosztottaik között kialakuló konfliktusokat, és az emberek miért nem képesek önző céljaik helyett egyáltalán meghallgatni a másik felet?
Azt mondják, az üzleti konfliktusok gyakran abból erednek, hogy a felek mereven ragaszkodnak álláspontjukhoz, és csak a saját érdekeiket látják. Azt mondják egyre több a "nehéz" ember, akivel már az élet legapróbb dolgaiban sem lehet megegyezésre jutni. Aki ott is harcol, ahol nincs semmilyen háború...
Mit mondhatnék erre? Igen igazuk van. Olajjal nem lehet vizet oltani, és azzal, ha hússal dobáljuk az oroszlánt, az nem lesz vegetáriánus... Ha van valamilyen problémánk, ha valakivel konfliktusba kerülünk, megpróbáljuk legyőzni. Erre kondícionáltak életünk legmeghatározóbb éveiben.
Nyilvánvaló, hogy a kulturált vitarendezés alapjait kisiskolás korban kell(ett volna) megalapozni. Azzal, hogy a mindenáron történő győzelem helyett az együttműködést, a kompetitív módszerek helyet a kooperatív irányzatokat helyezzük előtérbe. De sokunknál ez a vonat már elment, és minél mélyebbre jutunk a gazdasági élet sűrűjében, annál világosabbá válik, hogy mindenkit nem tudunk legyőzni...
Ha ezt megértettük, és belátjuk, hogy valahogy meg kell egyeznünk, máris szembetaláljuk magunkat egy igen bonyolult problémával..
Megegyezni, de hogyan?
Ha egy liftben beszélgetnénk és 1 percem lenne arra, hogy megtanítsam Önnek, hogyan lehet megegyezni a legbonyolultabb kérdésben is, azt válaszolnám, hogy adja fel a győzelem hajszolását és ezentúl koncentráljon a nyereségre. Egymás legyőzése helyett összpontosítson a közös érdekekre, és a megoldásra, ami mindkettejük számára nyereséget hoz. Kertész Tibor írja könyvében, hogy "Nem mindig azt kapjuk meg amit akarunk, de ha ügyesek vagyunk, megkaphatjuk azt, amire szükségünk van."
Ismerje meg a saját és a másik fél igényeit, érdekeit, valamint a tárgyalás során felmerülő problémákat. Ez lehetővé teszi, hogy a tárgyalás során rugalmasan reagáljon, és olyan megoldásokat javasoljon, amelyek mindkét fél számára előnyösek. Figyelmesen hallgassa meg a másik fél érveit és aggályait, és próbáljon meg együttérzően és empátiával reagálni. Törekedjen rá, hogy a tárgyalás során azonosítsa és hangsúlyozza a közös érdekeket, és kerülje a pozícióalapú tárgyalást.
Ne ragaszkodjon mereven a saját álláspontjához, hanem legyen nyitott és rugalmas a tárgyalás során. A kreatív és rugalmas gondolkodás elősegíti az új ötletek és megoldások kialakítását, amelyek mindkét fél számára előnyösek lehetnek. Ne csak a rövid távú nyereségre összpontosítson, hanem vegye figyelembe a hosszú távú következményeket és a fenntartható üzleti kapcsolatokat is.
Persze, tisztában lennék vele, hogy a fenti mondatok egyike sem változtatná meg egy konfliktusokban "edzett" felnőtt ember kommunikációs stratégiáját, ezért inkább beíratnám a számom a telefonjába. Ha igazán fontos az ügy, senki se kísérletezzen, forduljon szakemberhez!
Egy mediátor sokat segíthet!
A gazdasági mediáció egyre inkább elismert módszer a vállalati viták hatékony és költségtakarékos kezelésében. A mediáció lényege, hogy egy semleges harmadik fél - a mediátor - segít a vitában álló feleknek közös megoldást találni a konfliktusukra. A gazdasági mediáció során a mediátor nem ítélkezik, nem hoz döntést a felek helyett, hanem abban segít, hogy a felek konstruktív párbeszédet folytassanak egymással, és közösen találjanak megoldást a problémájukra.
A gazdasági mediáció elősegíti a felek közötti kommunikációt, mivel lehetővé teszi, hogy őszintén és nyíltan kifejezzék aggályaikat és igényeiket, miközben a mediátor biztosítja a párbeszéd struktúráját és irányát. A mediátor szerepe abban is kulcsfontosságú, hogy segít a feleknek abban, hogy a vitatott kérdéseken túl lássanak, és a közös érdekekre összpontosítsanak. Így a gazdasági mediáció lehetőséget teremt arra, hogy a felek a kölcsönös előnyökön alapuló megoldásokat találjanak, és megszüntessék a konfliktust.