Hatalmas lépés a hazai konfliktuskezelési kultúrában, hogy a jogásztársadalom egyre nyitottabb az alternatív vitarendezési módok felé. A Budapesti Ügyvédi Kamara oldalán olvasható tájékoztató kiválóan foglalja össze a mediáció előnyeit. Ugyanakkor gyakorló gazdasági mediátorként – a sorok között olvasva – érdemes néhány ponton finomhangolni a leírtakat, hogy a cégvezetők és vállalkozók teljes képet kapjanak a folyamat valódi erejéről.
Kifejezetten örömteli és iránymutató látni, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara hivatalos felületén is bátorítja a peren kívüli megegyezést. Amikor a jogi képviselők maguk hívják fel a figyelmet arra, hogy a bírósági út helyett van egy gyorsabb, diszkrétebb és költséghatékonyabb megoldás, az egy nagyon erős és felelős üzenet a piac felé. A tájékoztató remekül mutatja be az alapokat.
Ugyanakkor, ha a gazdasági mediáció – és az üzleti élet – szemüvegén keresztül vizsgáljuk meg ezt a leírást, van néhány olyan szakmai árnyalat, amelyet érdemes helyretenni. Nem azért, hogy vitatkozzunk a jogi megközelítéssel, hanem azért, hogy a mediációban rejlő valódi üzleti potenciált megmutassuk.
Lássuk azt a három területet, amit érdemes egy picit más megvilágításba helyezni!
1. Jogi fókusz vs. Üzleti szemlélet
A Kamara leírása utal arra, hogy bár a mediátor nem feltétlenül jogász, a gazdasági és polgári ügyekben „szinte elengedhetetlen” az ügyvédi tapasztalat. Ezzel a megközelítéssel gazdasági szakemberként érdemes vitatkozni.
A gazdasági és üzleti viták gyökere ugyanis az esetek túlnyomó többségében nem jogi természetű. A konfliktusok mögött cégdinamikai elakadások, pénzügyi nehézségek, elcsúszott kommunikáció, vagy épp eltérő piaci stratégiák állnak. A jog csupán az a keretrendszer, amiben a vita eszkalálódik. Egy közgazdász, egy korábbi cégvezető vagy egy üzleti tanácsadó mediátorként sokszor épp azzal tudja áttörni a falakat, hogy nem a paragrafusokat keresi, hanem a cash-flow-t, a piaci érdekeket és az üzleti fenntarthatóságot érti meg. A jogi szakértelem fontos (erre ott vannak a felek ügyvédei), de a mediátori székben az üzleti éleslátás legalább ilyen értékes.
2. Kompromisszum helyett: Konszenzus
A tájékoztató többször is a kompromisszum megtalálását nevezi meg a mediáció céljaként. Bár a köznyelvben ez pozitívan hangzik, a professzionális mediáció ennél sokkal többre törekszik.
A kompromisszum valójában egy kölcsönös lemondás: mindkét fél enged az igényeiből, így a nap végén mindenki egy kicsit vesztesnek érzi magát. A gazdasági mediáció valódi célja azonban a konszenzus. A módszer lényege, hogy a felszíni követelések mögé nézve feltárjuk a valódi érdekeket, és olyan kreatív, értékteremtő megoldást találjunk, amire a vita elején a felek nem is gondoltak. Nem a meglévő (és sokszor szűkös) tortát próbáljuk fájdalommentesen elosztani, hanem igyekszünk megnövelni azt. Ez a valódi „win-win”.
3. Több, mint egy „olcsóbb bíróság”
A szövegből óhatatlanul kiérződik egyfajta „jogiaskodó” szemlélet, amely a mediációt elsősorban a polgári per olcsóbb és gyorsabb alternatívájaként kezeli. Ez igaz, de a mediáció ennél sokkal többet tud!
Egy üzleti mediáció nem pusztán tűzoltás. Kiváló eszköz a szervezeti kultúra fejlesztésére, az üzleti kapcsolatok újraépítésére, és a jövőbeni együttműködések kereteinek újradefiniálására. Egy jól sikerült mediációs folyamat végén a felek nem csupán egy lezárt aktával, hanem egy jövőbiztosabb, transzparensebb üzleti modellel állnak fel az asztaltól.
A Budapesti Ügyvédi Kamara tájékoztatója hiánypótló, és minden cégvezetőnek érdemes megfontolnia az abban leírtakat. Ha azonban üzleti vitába keveredik, érdemes olyan mediátort választania, aki nemcsak a jogi kereteket ismeri, hanem az Ön üzleti nyelvét is beszéli, és kompromisszumok helyett valódi, értéknövelő konszenzusra törekszik.
Arról, hogy a törvényi feltételek szerint mitől lesz valaki bejegyzett gazdasági mediátor – a képesítéstől a hivatalos névjegyzékig –, egy külön összefoglaló szól.